1.Fejezet 3.rész

Los Angeles,jövünk 

Los Angeles,here we come 

A többezer ember között szlalmozunk.A bőröndök kerekei nyikorogva gördülnek tova és hatalmas a hangzavar.Épp a repülőtéren vagyok anyával.Ed nem jött el.Reggel írt egy SMS-t,hogy sürgős elintézivalója akadt és nagyon sajnálja,de nem tud eljönni.Mi lehet annál fontosabb,hogy talán utoljára láthat engem az évben?Egy kicsit mérges vagyok rá.Egyébként a tegnap este elég...fura volt.Amikor a pincér elénk rakta az étel,Ed folyamatosan arról beszélt,hogy volt két ismerőse,akik több mint két évig nem látták egymást egyszer és mindketten teljesen őrültek voltak emiatt.A két év alatt sokat volt azzal a fiúval (mármint Ed) és napról napra egyre depressziósabb lett.A lány nem tudott hazajönni  és a fiúnak már eszményképei voltak,hogy a lány megcsalja.Egy nap amikor Ed átment a sráchoz,már nem élt.Öngyilkos lett.Az egész esténk erről szólt.Mielőtt bementem volna a házba,Ed egy nyakláncot tett a nyakamba.Azt mondta,hogy ez a nyaklánc az érzéseit rejti.Azóta le se vettem.Most is a nyakamban csúszkál ide-oda.
Az igazolványaimat szorongatva léptem oda a csomagjaimat átvevő nőhöz.Megcímkézte őket és a szalagra helyezte.Elmagyarázta,merre menjek és átadta a jegyeimet.Anyával elmentünk-a nő által mondott- 5-ös számú bejárathoz.Csak egy poggyászom volt.Megálltunk a pirosvonalnál és könnyes búcsút vettünk.
-Nagyon fogsz hiányozni kicsim-szipogott anya.
-Nekem is te.
Anya tartott egy gyors beszédet,hogy mindennap írjak neki,vagy legalábbis,ha tudok.Én persze megígértem neki mindent,amit a lelkemre kötött.Végül átléptem a vonalat és a táskámat fogva mentem a röntgenező részlegbe.Felkaptam egy kosarat és beleraktam a táskámat,zsebeim tartalmával együtt.Nem kellett sokat sorban állnom,nivel ilyenkor szeptemberben kevesebben utaznak Amerikába,mint nyárom,a vakációk alatt.A kosaramat a szalagra helyeztem,én pedig átsétltam egy fémdetektoron.Én voltam az egyetlen,akinek nem sípolt be.Vicces volt végignézni,ahogy mindenkit levetkőztettek-náluk nem is lévő-,fegyverek után kutatva.Gyorsan átjutottam a VÁM-osokon és megválaszoltam ez őrök által feltett,összes kérdést.Ezekután egy váróteremben kellett leülnöm.Elővettem a telefonomat és megnéztem,hogy van-e WiFi.Szerencsére találtam,de elégy gyenge erősségű volt.A Facebookhoz ennyi is elég.Muszály voltam írni anyánal,nehogy aggódjon.Ednek nem írtam,de nem is lett volna időm,mert a hangosbemondóban egy női hang jelentette,hogy indul a gépem.Odasétáltam ahhoz a fura harmonika szerű cucchoz,ami összeköti a gépet és a repteret...Szóval az a híd,vagy mi...Előtte viszont oda kellett adnom a jegyet egy őrnek.Végre elindulhattam.Megkerestem az ülésemet és hála az égnek,ablakmelletti volt!Kényelmesen bevackoltam magam,majd kikapcsoltam a mobilom.Hitmrtelen eléggé kiszáradt a szám,reméltem,hogy szolgálnak fel italokat.A szomjúságom miatt,egyre türelmetlenebb lettem.A gép már félig megtelt,amikor egy lány lépett oda hozzám.
-Szia!Szabad?-kérdezte,a mellettem lévő helyre mutatva.
-Persze,ülj le-mosolyogtam.
-Köszi-mondta,majd egy kos poggyászt kezdett el metuszkolni a tartóba.
Pár perc küszködés után,sikerült begyűrnie és leült ő is.
-Amúgy Lola vagyok.Lola Baden-nyújtotta kezét,amit én megszorítottam.
-Lucinda Castland,de szólíts csak Lucynek.
Mialatt beszélgettünk,kiderült,hogy egy koleszbe fogunk járni.Ez jó hír,mert legalább egy valakit ismerni fogok.
-Remélem,nem közös fürdők lesznek,vagy ilyesmi-nevettem.
-Én utána olvastam a neten,állítólag szobánként van egy fürdő.Ötvenhárom tanterem van és hat WC-hadarta.
-Azt nem tudod véletlenül,hány diák van megközelítőleg?-kérdeztem.
-De-válaszolt kis gondolkodás után-kb. 600-700 gyerek van.
Kikerekedtek a szemeim.600-700...az rengeteg.
-Igazából 300 háló van.Általában tele vannak,ami két  személyt jelent egy szombában-folytatta.
-És mi van a többi 100-zal?-kérdeztem számolgatva,mert 300-szor kettő,az nálam legtöbbször 600...
-Hát a suliban van egy diákönkormányzat és minden osztályban több képviselő van.Nekik külön házuk van,mivel aki a diákszervezet tagja,annak jár-
forgatta szemeit.
-Várj...Hány osztály van?
Hú...Elég sok.Van A,B,C,D,E,F,G és asszem egy H is.
-Úristen,nyolc osztály-sóhajtottam.
-Igazából nem,mert mindegyikből van négy évfolyam,kivéve az A-t és a H-t.Ők öt évet tanulnak ott.
-Szóval ők nulladikkal kezdenke?
-Igen.
Megkérjük kedves utasainkat,kapcsolják be öveiket!-szólalt meg egy stuardes.
Mindenki engedelmesen követte az utasítást.A stuardesek elkezdték az előadást.Végigmutogatták az összes mentőeszközt és felszállt a gép.Az emelkedés elég érdekes érzéseket keltett bennem.A gyomrom az egekben,a fejem pedig imbolygott.Nem volt túl kellemes.Lola azt javasolta,hogy nézzek ki az ablakon.Igaza volt,azzonal jobban lettem,vagyis inkább elfelejtettem,hogy bajom lett volna.A látvny ami elém tárult,egyszerűen gyönyörű volt.Anglia a térképen is szép,de így,itt a magasban,élőben még szebb. Sajnos csak egy félóráig láthattuk a hazánkat,ugyanis a repülő az óceán fölé került,később pedig már csak a felhőtakarót láthattuk magunk alatt.Hiába volt reggel 7,a felhők felett sütött a nap.Az öveket már negyedórája ki lehetett kapcsolni,de én féltem még egy kicsit,ezért bekapcsolva hagytam.Most viszont,így evés közben,elég kényelmetlenné vált.Lola is elég éhes volt már,ahogy láttam.A kaja isteni volt.Bár nem vagyok oda a mű kajákért,a légitársaság kitett magáért.Igazából ez valami reggelinek szolgálhatott.
~Kb. 6 óra múlva~
Már túl az ebéden és Lolával megnéztünk két filmet.Vagyis az egyik mese volt.A Riot választottuk,mert abba sok a zene.Táncoltunk is egy jót ülve.Az ülésről jut eszembe:Ennyit még soha nem ültem egy helyben.A seggem szerintem már lapos.A kapitány hangja hirtelen megszólalt a fölöttünk lévő kis hangszóróból.Azt mondta,valamilyen légörvénybe kerültünk,ezért be kellett kapcsolni az öveket.Ezután ismét kifele bámultam az ablakon.A jégmezőn kívül semmi sem volt alattunk.Ránéztem Lolára.Békésen szundított.Biztos elfáradt a nagy táncikálásba,vagy az üléstől...Felvettem az ülés melletti fejhallgatót és számomra ismertlen banda zenéit hallgattam.Nem volt rossz,de nem is volt az én stílusom.Pár perc múlva csukott szemmel élveztem a zenét és még mielőtt észrevettem volna,az ablaknak támasztott fejjel aludtam.


Sziasztok! Remélem tetszett a rész :) kérlek komizzatok,mert fontos tudnom,hogy milyen...

1.Fejezet 2.rész

Őrült vásárlás 

Crazy shopping

Anya már lent volt a nappaliban,teljesen átöltözve.Nem értettem,miért fontos ez,de inkább ráhagytam.
-Mire vártok?Menjünk már!-sürgetett minket.
Megkerestem a széthajigált cipőimet és felvettem.Anya már a kocsiban ült és az övével babrált.Nem tudtam eldönteni,hogy ideges-e,vagy csak izgul.Bár egyiknek sem érteném az okát.Miután mi is beültünk,anya hátrafordult és rámnézett
-Meg van?-kérdezte türelmetlenül.
-Micsoda?-értetlenkedtem.
-Hát szerinted micsoda?-forgatta szemét-A lista,mi más!
-Minek kell lista?Anya,csak ruhákat veszünk-magyaráztam.
-Jól van,de nekem ne panaszkodj,ha nem lesz elég bugyid!
-ANYA!-kiáltottam rá.
Ed végig csöndesen kuncogott mellettem.Pedig ez nem vicces!Anya teljesen bekattant.A buszállomáson még önmaga volt,de most...mintha nem is ő lenne.Ha a bevásárlóközpontban patálét csap,tuti leszúrom magam.HARAKIRI,téged választalak!
*****
Oké,megérkeztünk és anya egyenlőre a cipőkkel van elfoglalva,Ed bizonytalanul sétálgat a szandálok környékén és én...nos én épp egy magassarkút cibálok a lábamra.Furán hangzik,tudom,de hosszba jó,szélességben, szűk.Miután végre feltornásztam a lábamra,kiderült,hogy nem is áll jól rajtam.Szóval,most műthettem le.Nem jött össze.Odatipegtem Edhez fél pár sportcipőben és fél pár magassarkúban.Meglehetősen érdekes látványt nyújthattam.
-Ed-szólítottam meg,és mikor rámnézett,elvigyorodott-nincs nálad tőr?Amputálni kéne-nevettem kínosan.
Ő is csak nevetett,de aztán leültetett és minden erőbedobás nélkül lehúzta rólam.Az állam a padlót verdeste.De ő csak mosolygott,az az angyali mosoly...Hű,de nyálas vagyok.
-Lucy!Találtam egy hozzádillőt!-kiáltott anya.
Visszavettem a cipőmet és anyához mentem.
-Hű anya...Ez tényleg jól néz ki,de kollégiumba megyek,nem valami modellnek-mondtam miután megláttam egy gyönyörű magassarkút anya kezében,aminek nem csak a sarka,de az ára is baromi mafas volt,amire most nincs keretem.
-Ne izgulj,biztos vagyok benne,hogy lesz alkalmad hordani.
-Jó anya,de láttad,mennyibe kerül?-mutattam a dobozára.
-Én állom-legyintett és egy székre tessékelt,hogy próbáljam fel.
Tökéletesen állt A fekete velúr anyagon jól mutattak a kis,gyémántszerű kövek.Hogy túl giccses-e?Nem,abszolút jól nézett ki.De még muszály voltam nézni egy olyan lábbelit is,ami hétköznapi.El is indultam körbenézni,de anya ismét magához hívott.
-Ezt néztem ki neked,sportcipőnek-momdta és a kezembe nyomott egy DC cipőt-tudom,hogy régóta vágytál egy ilyenre,ezért  ezt és még egy nadrágot,én állok.
Most tényleg meglepődtem...Anya és az ő adakozó szelleme.Vajon mit szívott?
-Köszönöm anya-öleltem át.
-Szívesen,de igyekezzünk,mert még sok a teendőnk és mimdjárt itt az ebédidő.
Felpróbáltam a cipőt,és anya megint jól választott.Oké,mostmár elég gyanús.Tuti,akar valamit.Vagy tényleg ilyen kedves akar lenni,végülis nem fog látni egy évig...Mindegy.
A cipőboltot elhagytuk.Tudom,hogy ez csak két cipő,de kint lesz meég alkalmam vásárolni,ha kell.Átmentünk egy ruhaüzletbe.Nem láttam a névtábláját,mert anya elkezdett berángatni.Az ok egy nadrág volt.Ami rohadt jól nézett ki és ismét magasbaszökő árral volt megcímkézve.Egy darabig kotorászott a fogasok közt,majd a kezembe nyomott egy "S"-es darabot.Hát igen,biztos volt ideje a méreteimet tanulmányozni,míg a ruháimat pakolta a mosógépbe...
-Menj,próbáld fel-utasított.
Miközben a próbafülkékhez vándoroltam,anya utánam szaladt egy felsővel.
-Ezt is.
Bólintottam és lecuccoltam egy fülkében,majd behúztam a hozzátartozó függönyt.A nadrág teljesen hozzám simult,kiemelve idomaimat.Tetszett,nagyonis.Jöhetett a póló,vagyis trikó...Lila alapon,fekete párducmintákkal tarkított fölső.Jól nézett ki.Egy darabig csak álltam a tükör előtt és néztem magam.Ekkor láttam meg,hogy a trikón van két macska...khmm párducszem.Csak most rajzolódott ki maga az állat.
-Lucy,kész vagy már?-rángatott ki anya hangja a gondolataim közül.
Igen.Megyek már-válaszoltam.
Kiléptem az engem védő függöny mögül és Eddel találkoztam szembe magam.Körülnéztem,de anya sehol.
-Jól áll-mosolygott Ed.

-Köszi-sütöttem le szemeimet.

-Hé!-billentette fel államat-A vagány csajok nem ilyenek.

Igaza volt.De én nem is vagyok az.Már nagyon közel voltunk egymáshoz,de anya a semmiből előugrott.

-Lucy,öltözz vissza és a ruhákkal gyere a kasszához!-mondta anya-Edwin,kérlek kivinnéd ezeket a kocsiba?

Anya egy egész halom ruhát adott át Ednek,aki persze már ment is a kocsihoz.Éb pedig be lettem zavarva a fülkébe öltözni.

*****

Ebéd.Anya egy csomó cuccot vásárolt nekem és még csak nem is láttama őket.Most egy Burger Kingben ülünk és hamburgert eszünk.Vagyis inkább anya és Ed.Ugyanis anya már egy hónapja diétáztat,hogy bejöjjek a srácoknak a koleszban.Igen,csakhogy nekem már két éve van barátom.Visszatérve a jelenbe,most épp salátát eszek.Persze azért néha bekapok egy csokit,de már valahogy nem bírnék megenni egy zsírban tocsogó oldalast.Egyébként nagyon utálom a salátákat.És ezt közöltem is anyával.Ebéd után hazamentünk és mindent bepakoltam.Ami annyit tesz,hogy két bőröndöm volt dugig.Amikor befejeztem és mindent leellenőriztem már délután négy volt,ezért elkezdtem takarítani,hogy ne úgy hagyjam itt a szobám,mint egy disznóól.Mondjuk azért távol állt attól,de mégis jobb a közérzetem,ha tiszta a szobám.Mellesleg,ha még nem említettem van egy macskám.Fajtiszta Maine Coon.A neve Suzy.Hatodikos voltam,amikor hozzám került.Velem nőtt fel.Tudni kell,hogy ezek a macskák elég vadak,de az enyém még a légynek sem ártana.Na jó ez túlzás.Majdnem mindennap lecsap egyet az ablakról.De mindegy,a következő folyamatba nem megyek bele.

-Kész...Végeztem...-dőltem be az ágyba fáradtan.

Épphogy kifújtam magam,kopogtak az ajtómon.

-Luc,bejöhetek?-szólt be Ed.

-Gyere csak.

Mosolyogva lépett be és körbenézett a szobában.

-Olyan tiszta a szobád,hogy a kis csillagocskák megvakítanak!-mondta tettetve,hogy fáj a szeme.

Csak nevetni volt erőm rajta.Elsétált az ágyamhoz és leült mellém.

-Luc,arra gondoltam,hogy elmehetnénk abba a vendéglőbe,ami most nyílt-mondta kis hezitálás után.

Felnéztem rá és valamiért,mintha félt volna a válaszomtól.

-Persze.Jó lenne-mosolyogtam rá-,csak előbb elmegyek zuhanyozni.

-Oké.A nappaliban várlak-mondta,homlokon puszilt és kiment a szobából.

Én nagy nehezen kitápaszkodtam az ágyból és bevonultam a fürdőbe.

~Körülbelül 10 perc felfrissülés után~

Kisiettem a fürdőből és a szekrényemhez léptem.Egy darabig kutattam benne,míg végül egy sötétkék ruhánál állapodtam meg.Áthúztam a fejem fölött és bezipzároztam.A következő szint a hajam volt.Igazából nem tudom,mit lehetne kezdeni egy ilyen hajjal.Szőkésbarna,hosszú,félhullámos.A hajvasalóhoz nyúltam és nekiestem a tincseimnek.Ismét sikerült 10 percet elszúrnom vele,de már mindegy.Előkaptam egy világosabb fülbevalót és gyorsan felraktam.A lépcsőn annyira rohantam,hogy a végénél nem sikerült megállnom,ezért egyenesen a konyhába rohantam.Remek...Elővettem egy poharat,mintha szomjas lettem volna,vizet töltöttem bele és lehúztam.

-Kész vagy?-kérdezte Ed mellém lépve.

-Persze,csak felveszem a cipőm-nyeltem le az utolsó kortyot.

Kiiszkoltam a konyhából az előszobába.Ott álltam a topánkám és a magassarkóm előtt,amik az elmémben párbajt vívtak.De végül a magassarkú kezét emelték fel győztesnek.Egy okból:meg kéne tanulnom járni benne.Tétovázás nélkül belebújtam és megálltam az egészalakos tükör előtt.Sosem öltözök így.Ez nem én vagyok.Utoljára anyuék esküvőjén nézhettem ki így,csak sárgában,kis koronával és kosárkával.Hátulró két kar fogta át a derekam és tükör nélkül is tudtam volna,hogy Ed az.

-Gyönyörű vagy-suttogta fülembe.

Apró pír kúszott fel az arcomra.Rámosolyogtam és leakasztottam egy kabátot a fogasról.

-Gyerekek,kilencre legyetek itthon,mert Lucynek holnap kelnie kell-mondta anya a kanapéról.

Dobtam felé egy "oké"-t és elindultunk az étterembe.

Sziasztok!Örülök,hogy ilyen hamar összegyűltek a komik!Nagyon jól esik :).A kövi rész is rajtatok múlik,szóval hajrá! ;)

1.Fejezet:1.rész

Otthon,édes otthon 

Home,sweet home

A busz lassan kanyarodott be a hatalmas parkolóba.Szép nyugodtan bújtam bele vékony kabátomba.A jármű kisebb nyikorgással megállt,majd sziszegő hanggal keretezve kinyitotta ajtaját.Én fogtam a bőröndömet és mosolyogva sétáltam le a lépcsőjén.Az anyám és Ed már vártak rám,ahogy sejtettem.Odaszaladtam hozzájuk és mint egy kisgyerek,a nyakukba borultam.

-Annyira hiányoztatok-sóhajtottam.

-Nekünk is hiányoztál kincsem-mosolygott anya.

Elhúzódtam tőlük,majd Edhez fordultam.Tökéletes,világosbarna haja most kicsit zilált volt.De így is cuki.Mogyoróbarna szemeivel fürkészte az arcomat.Végül már nem bírtam tovább tétlen maradni,kétségbeesetten megcsókoltam.Ő ezt mosolyogva egy "mmm" hang kiadásával nyugtázta.Mikor ajkaink eltávolodtak,anya csak kuncogva elindult a bőröndömmel.Ed ezt meglátva utánament és elvette kezéből a csomagot.Nemsokára megérkeztünk az autóhoz.Anya egy gombnyomással kinyitotta az ajtókat és behelyeztük a bőröndöt a csomagtartóba.Miután mindenki elhelyezkedett az ülőhelyén,anya beindította a motort,végre elindultunk hazafelé.

-És milyen volt az út?-kérdezte Ed.

-Egész simán ment minden,kivéve azt,hogy egy nyugdíjas járaton éreztem magam-válaszoltam nevetve,mire ők is csatlakoztak hozzám-De tényleg.Ott nyavalyogtak egyfolytában."Jaaj!Olyan meleg van!;Miért nem működik a szervíz gomb??;Nincsen levegő!Azt akarják,hogy fulladjak meg?"-hadonásztam kezeimmel,miközben olyan hangon beszéltem,mint azok a vénemberek.

Ismét nevetésben törtünk ki.

-Örülök,hogy nem volt semmi gond-mondta anya.

Pár percre csönd ereszkedett közénk,amit persze én törtem meg.

-Remélem közel lesz a szobátok a mienkhez-fordultam Edhez,mire elkomorodott-Mi a baj?

-Tudod...-sóhajtott és megfogta kezem-Nem fogok elmenni veled a kollégiumba,mert nem...nem vettek fel.

Szemeim kikerekedtek és értetlenül bámultam rá.

-De hát azt...

-Tudom,azt mondtam neked,hogy biztos bejutok,de tegnap jött a levél,hogy túljelentkezés miatt nem vehetnek fel-mondta szomorúan.

-Semmi baj,majd megyünk együtt abba a gimibe,ahova mindkettőnket felvettek-mondtam gyorsan.

-Nem!Nem fogom hagyni,hogy miattam hagyj fel az álmaiddal!-mondta határozottan-És erről nem nyitok vitát.

A következő húsz percben némán ültünk a kocsiban.Annyira bánt,hogy Eddel már régóta elterveztük,hova megyünk továbbtanulni,és tessék!Ráadásul leginkább azért szerettünk volna odamenni,mert nagyon messze van és legalább együtt lehettünk volna.

Az autó bekanyarodott a feljáróra és kis dörmögéssel megállt.Mindannyian kiszálltunk és én a bőröndömet húzva sétáltam be a házba.Lerúgtam a cipőmet és kedvtelenül mentem fel a szobámba.Mikor beléptem az ajtaján,körbenéztem.Határozottan hiányozni fog ez a hely.Az ágyamhoz tipegtem és -szószerint-rázuhantam.Az ajtóm nyikorogni kezdett,de én méginkább a paplanba temettem fejemet.

-Lucy-hallottam Ed hangját,mire csak morogtam egyet.

Pár másodperc múlva besüppedt mellettem az ágy és egy kéz simított végig a hátamon.

-Mi az?-kérdeztem mostmár ránézve.

Édes mosolya elbűvölt és megmelengette a szívem.

-A ma még a miénk-mondta.

Ismét elszomorodtam.

-Ja...Eljöhetsz velünk vásárolni,aztán végig nézheted,ahogyan pakolok-puffogtam-izgalmas...

-Én szeretlek nézni-tűrt a fülem mögé egy kósza hajszálat,majd lehajolt és apró csókor lehelt ajkaimra.Annyira tudja,hogy vehet le a lábamról...Bár mindegy,mert amúgyis fekszem.

-Lucy,indulunk!-kiáltott anya.

-Megyünk már-válaszolt Ed és kezemnél fogva felhúzott,majd elindultunk le,a nappaliba.

Sziasztok! :) Remélem tetszett ez a rövid rész.Ne aggódjatok hosszabakat írok majd ennél és nem lesz ilyen sablonos,csak kíváncsi vagyok,eddig hogy tetszik.Ha tetszett és szerenétek,hogy folytassam,kérlek komizzatok!3 komi után 1-max 2 nappal jön a kövi rész,szóval rajtatok múlik,mikor rakom fel!Puszi xx