1.Fejezet 2.rész

Őrült vásárlás 

Crazy shopping

Anya már lent volt a nappaliban,teljesen átöltözve.Nem értettem,miért fontos ez,de inkább ráhagytam.
-Mire vártok?Menjünk már!-sürgetett minket.
Megkerestem a széthajigált cipőimet és felvettem.Anya már a kocsiban ült és az övével babrált.Nem tudtam eldönteni,hogy ideges-e,vagy csak izgul.Bár egyiknek sem érteném az okát.Miután mi is beültünk,anya hátrafordult és rámnézett
-Meg van?-kérdezte türelmetlenül.
-Micsoda?-értetlenkedtem.
-Hát szerinted micsoda?-forgatta szemét-A lista,mi más!
-Minek kell lista?Anya,csak ruhákat veszünk-magyaráztam.
-Jól van,de nekem ne panaszkodj,ha nem lesz elég bugyid!
-ANYA!-kiáltottam rá.
Ed végig csöndesen kuncogott mellettem.Pedig ez nem vicces!Anya teljesen bekattant.A buszállomáson még önmaga volt,de most...mintha nem is ő lenne.Ha a bevásárlóközpontban patálét csap,tuti leszúrom magam.HARAKIRI,téged választalak!
*****
Oké,megérkeztünk és anya egyenlőre a cipőkkel van elfoglalva,Ed bizonytalanul sétálgat a szandálok környékén és én...nos én épp egy magassarkút cibálok a lábamra.Furán hangzik,tudom,de hosszba jó,szélességben, szűk.Miután végre feltornásztam a lábamra,kiderült,hogy nem is áll jól rajtam.Szóval,most műthettem le.Nem jött össze.Odatipegtem Edhez fél pár sportcipőben és fél pár magassarkúban.Meglehetősen érdekes látványt nyújthattam.
-Ed-szólítottam meg,és mikor rámnézett,elvigyorodott-nincs nálad tőr?Amputálni kéne-nevettem kínosan.
Ő is csak nevetett,de aztán leültetett és minden erőbedobás nélkül lehúzta rólam.Az állam a padlót verdeste.De ő csak mosolygott,az az angyali mosoly...Hű,de nyálas vagyok.
-Lucy!Találtam egy hozzádillőt!-kiáltott anya.
Visszavettem a cipőmet és anyához mentem.
-Hű anya...Ez tényleg jól néz ki,de kollégiumba megyek,nem valami modellnek-mondtam miután megláttam egy gyönyörű magassarkút anya kezében,aminek nem csak a sarka,de az ára is baromi mafas volt,amire most nincs keretem.
-Ne izgulj,biztos vagyok benne,hogy lesz alkalmad hordani.
-Jó anya,de láttad,mennyibe kerül?-mutattam a dobozára.
-Én állom-legyintett és egy székre tessékelt,hogy próbáljam fel.
Tökéletesen állt A fekete velúr anyagon jól mutattak a kis,gyémántszerű kövek.Hogy túl giccses-e?Nem,abszolút jól nézett ki.De még muszály voltam nézni egy olyan lábbelit is,ami hétköznapi.El is indultam körbenézni,de anya ismét magához hívott.
-Ezt néztem ki neked,sportcipőnek-momdta és a kezembe nyomott egy DC cipőt-tudom,hogy régóta vágytál egy ilyenre,ezért  ezt és még egy nadrágot,én állok.
Most tényleg meglepődtem...Anya és az ő adakozó szelleme.Vajon mit szívott?
-Köszönöm anya-öleltem át.
-Szívesen,de igyekezzünk,mert még sok a teendőnk és mimdjárt itt az ebédidő.
Felpróbáltam a cipőt,és anya megint jól választott.Oké,mostmár elég gyanús.Tuti,akar valamit.Vagy tényleg ilyen kedves akar lenni,végülis nem fog látni egy évig...Mindegy.
A cipőboltot elhagytuk.Tudom,hogy ez csak két cipő,de kint lesz meég alkalmam vásárolni,ha kell.Átmentünk egy ruhaüzletbe.Nem láttam a névtábláját,mert anya elkezdett berángatni.Az ok egy nadrág volt.Ami rohadt jól nézett ki és ismét magasbaszökő árral volt megcímkézve.Egy darabig kotorászott a fogasok közt,majd a kezembe nyomott egy "S"-es darabot.Hát igen,biztos volt ideje a méreteimet tanulmányozni,míg a ruháimat pakolta a mosógépbe...
-Menj,próbáld fel-utasított.
Miközben a próbafülkékhez vándoroltam,anya utánam szaladt egy felsővel.
-Ezt is.
Bólintottam és lecuccoltam egy fülkében,majd behúztam a hozzátartozó függönyt.A nadrág teljesen hozzám simult,kiemelve idomaimat.Tetszett,nagyonis.Jöhetett a póló,vagyis trikó...Lila alapon,fekete párducmintákkal tarkított fölső.Jól nézett ki.Egy darabig csak álltam a tükör előtt és néztem magam.Ekkor láttam meg,hogy a trikón van két macska...khmm párducszem.Csak most rajzolódott ki maga az állat.
-Lucy,kész vagy már?-rángatott ki anya hangja a gondolataim közül.
Igen.Megyek már-válaszoltam.
Kiléptem az engem védő függöny mögül és Eddel találkoztam szembe magam.Körülnéztem,de anya sehol.
-Jól áll-mosolygott Ed.

-Köszi-sütöttem le szemeimet.

-Hé!-billentette fel államat-A vagány csajok nem ilyenek.

Igaza volt.De én nem is vagyok az.Már nagyon közel voltunk egymáshoz,de anya a semmiből előugrott.

-Lucy,öltözz vissza és a ruhákkal gyere a kasszához!-mondta anya-Edwin,kérlek kivinnéd ezeket a kocsiba?

Anya egy egész halom ruhát adott át Ednek,aki persze már ment is a kocsihoz.Éb pedig be lettem zavarva a fülkébe öltözni.

*****

Ebéd.Anya egy csomó cuccot vásárolt nekem és még csak nem is láttama őket.Most egy Burger Kingben ülünk és hamburgert eszünk.Vagyis inkább anya és Ed.Ugyanis anya már egy hónapja diétáztat,hogy bejöjjek a srácoknak a koleszban.Igen,csakhogy nekem már két éve van barátom.Visszatérve a jelenbe,most épp salátát eszek.Persze azért néha bekapok egy csokit,de már valahogy nem bírnék megenni egy zsírban tocsogó oldalast.Egyébként nagyon utálom a salátákat.És ezt közöltem is anyával.Ebéd után hazamentünk és mindent bepakoltam.Ami annyit tesz,hogy két bőröndöm volt dugig.Amikor befejeztem és mindent leellenőriztem már délután négy volt,ezért elkezdtem takarítani,hogy ne úgy hagyjam itt a szobám,mint egy disznóól.Mondjuk azért távol állt attól,de mégis jobb a közérzetem,ha tiszta a szobám.Mellesleg,ha még nem említettem van egy macskám.Fajtiszta Maine Coon.A neve Suzy.Hatodikos voltam,amikor hozzám került.Velem nőtt fel.Tudni kell,hogy ezek a macskák elég vadak,de az enyém még a légynek sem ártana.Na jó ez túlzás.Majdnem mindennap lecsap egyet az ablakról.De mindegy,a következő folyamatba nem megyek bele.

-Kész...Végeztem...-dőltem be az ágyba fáradtan.

Épphogy kifújtam magam,kopogtak az ajtómon.

-Luc,bejöhetek?-szólt be Ed.

-Gyere csak.

Mosolyogva lépett be és körbenézett a szobában.

-Olyan tiszta a szobád,hogy a kis csillagocskák megvakítanak!-mondta tettetve,hogy fáj a szeme.

Csak nevetni volt erőm rajta.Elsétált az ágyamhoz és leült mellém.

-Luc,arra gondoltam,hogy elmehetnénk abba a vendéglőbe,ami most nyílt-mondta kis hezitálás után.

Felnéztem rá és valamiért,mintha félt volna a válaszomtól.

-Persze.Jó lenne-mosolyogtam rá-,csak előbb elmegyek zuhanyozni.

-Oké.A nappaliban várlak-mondta,homlokon puszilt és kiment a szobából.

Én nagy nehezen kitápaszkodtam az ágyból és bevonultam a fürdőbe.

~Körülbelül 10 perc felfrissülés után~

Kisiettem a fürdőből és a szekrényemhez léptem.Egy darabig kutattam benne,míg végül egy sötétkék ruhánál állapodtam meg.Áthúztam a fejem fölött és bezipzároztam.A következő szint a hajam volt.Igazából nem tudom,mit lehetne kezdeni egy ilyen hajjal.Szőkésbarna,hosszú,félhullámos.A hajvasalóhoz nyúltam és nekiestem a tincseimnek.Ismét sikerült 10 percet elszúrnom vele,de már mindegy.Előkaptam egy világosabb fülbevalót és gyorsan felraktam.A lépcsőn annyira rohantam,hogy a végénél nem sikerült megállnom,ezért egyenesen a konyhába rohantam.Remek...Elővettem egy poharat,mintha szomjas lettem volna,vizet töltöttem bele és lehúztam.

-Kész vagy?-kérdezte Ed mellém lépve.

-Persze,csak felveszem a cipőm-nyeltem le az utolsó kortyot.

Kiiszkoltam a konyhából az előszobába.Ott álltam a topánkám és a magassarkóm előtt,amik az elmémben párbajt vívtak.De végül a magassarkú kezét emelték fel győztesnek.Egy okból:meg kéne tanulnom járni benne.Tétovázás nélkül belebújtam és megálltam az egészalakos tükör előtt.Sosem öltözök így.Ez nem én vagyok.Utoljára anyuék esküvőjén nézhettem ki így,csak sárgában,kis koronával és kosárkával.Hátulró két kar fogta át a derekam és tükör nélkül is tudtam volna,hogy Ed az.

-Gyönyörű vagy-suttogta fülembe.

Apró pír kúszott fel az arcomra.Rámosolyogtam és leakasztottam egy kabátot a fogasról.

-Gyerekek,kilencre legyetek itthon,mert Lucynek holnap kelnie kell-mondta anya a kanapéról.

Dobtam felé egy "oké"-t és elindultunk az étterembe.

Sziasztok!Örülök,hogy ilyen hamar összegyűltek a komik!Nagyon jól esik :).A kövi rész is rajtatok múlik,szóval hajrá! ;)