Los Angeles,jövünk
Los Angeles,here we come
Az igazolványaimat szorongatva léptem oda a csomagjaimat átvevő nőhöz.Megcímkézte őket és a szalagra helyezte.Elmagyarázta,merre menjek és átadta a jegyeimet.Anyával elmentünk-a nő által mondott- 5-ös számú bejárathoz.Csak egy poggyászom volt.Megálltunk a pirosvonalnál és könnyes búcsút vettünk.
-Nagyon fogsz hiányozni kicsim-szipogott anya.
-Nekem is te.
Anya tartott egy gyors beszédet,hogy mindennap írjak neki,vagy legalábbis,ha tudok.Én persze megígértem neki mindent,amit a lelkemre kötött.Végül átléptem a vonalat és a táskámat fogva mentem a röntgenező részlegbe.Felkaptam egy kosarat és beleraktam a táskámat,zsebeim tartalmával együtt.Nem kellett sokat sorban állnom,nivel ilyenkor szeptemberben kevesebben utaznak Amerikába,mint nyárom,a vakációk alatt.A kosaramat a szalagra helyeztem,én pedig átsétltam egy fémdetektoron.Én voltam az egyetlen,akinek nem sípolt be.Vicces volt végignézni,ahogy mindenkit levetkőztettek-náluk nem is lévő-,fegyverek után kutatva.Gyorsan átjutottam a VÁM-osokon és megválaszoltam ez őrök által feltett,összes kérdést.Ezekután egy váróteremben kellett leülnöm.Elővettem a telefonomat és megnéztem,hogy van-e WiFi.Szerencsére találtam,de elégy gyenge erősségű volt.A Facebookhoz ennyi is elég.Muszály voltam írni anyánal,nehogy aggódjon.Ednek nem írtam,de nem is lett volna időm,mert a hangosbemondóban egy női hang jelentette,hogy indul a gépem.Odasétáltam ahhoz a fura harmonika szerű cucchoz,ami összeköti a gépet és a repteret...Szóval az a híd,vagy mi...Előtte viszont oda kellett adnom a jegyet egy őrnek.Végre elindulhattam.Megkerestem az ülésemet és hála az égnek,ablakmelletti volt!Kényelmesen bevackoltam magam,majd kikapcsoltam a mobilom.Hitmrtelen eléggé kiszáradt a szám,reméltem,hogy szolgálnak fel italokat.A szomjúságom miatt,egyre türelmetlenebb lettem.A gép már félig megtelt,amikor egy lány lépett oda hozzám.
-Szia!Szabad?-kérdezte,a mellettem lévő helyre mutatva.
-Persze,ülj le-mosolyogtam.
-Köszi-mondta,majd egy kos poggyászt kezdett el metuszkolni a tartóba.
Pár perc küszködés után,sikerült begyűrnie és leült ő is.
-Amúgy Lola vagyok.Lola Baden-nyújtotta kezét,amit én megszorítottam.
-Lucinda Castland,de szólíts csak Lucynek.
Mialatt beszélgettünk,kiderült,hogy egy koleszbe fogunk járni.Ez jó hír,mert legalább egy valakit ismerni fogok.
-Remélem,nem közös fürdők lesznek,vagy ilyesmi-nevettem.
-Én utána olvastam a neten,állítólag szobánként van egy fürdő.Ötvenhárom tanterem van és hat WC-hadarta.
-Azt nem tudod véletlenül,hány diák van megközelítőleg?-kérdeztem.
-De-válaszolt kis gondolkodás után-kb. 600-700 gyerek van.
Kikerekedtek a szemeim.600-700...az rengeteg.
-Igazából 300 háló van.Általában tele vannak,ami két személyt jelent egy szombában-folytatta.
-És mi van a többi 100-zal?-kérdeztem számolgatva,mert 300-szor kettő,az nálam legtöbbször 600...
-Hát a suliban van egy diákönkormányzat és minden osztályban több képviselő van.Nekik külön házuk van,mivel aki a diákszervezet tagja,annak jár-
forgatta szemeit.
-Várj...Hány osztály van?
Hú...Elég sok.Van A,B,C,D,E,F,G és asszem egy H is.
-Úristen,nyolc osztály-sóhajtottam.
-Igazából nem,mert mindegyikből van négy évfolyam,kivéve az A-t és a H-t.Ők öt évet tanulnak ott.
-Szóval ők nulladikkal kezdenke?
-Igen.
Megkérjük kedves utasainkat,kapcsolják be öveiket!-szólalt meg egy stuardes.
Mindenki engedelmesen követte az utasítást.A stuardesek elkezdték az előadást.Végigmutogatták az összes mentőeszközt és felszállt a gép.Az emelkedés elég érdekes érzéseket keltett bennem.A gyomrom az egekben,a fejem pedig imbolygott.Nem volt túl kellemes.Lola azt javasolta,hogy nézzek ki az ablakon.Igaza volt,azzonal jobban lettem,vagyis inkább elfelejtettem,hogy bajom lett volna.A látvny ami elém tárult,egyszerűen gyönyörű volt.Anglia a térképen is szép,de így,itt a magasban,élőben még szebb. Sajnos csak egy félóráig láthattuk a hazánkat,ugyanis a repülő az óceán fölé került,később pedig már csak a felhőtakarót láthattuk magunk alatt.Hiába volt reggel 7,a felhők felett sütött a nap.Az öveket már negyedórája ki lehetett kapcsolni,de én féltem még egy kicsit,ezért bekapcsolva hagytam.Most viszont,így evés közben,elég kényelmetlenné vált.Lola is elég éhes volt már,ahogy láttam.A kaja isteni volt.Bár nem vagyok oda a mű kajákért,a légitársaság kitett magáért.Igazából ez valami reggelinek szolgálhatott.
~Kb. 6 óra múlva~
Már túl az ebéden és Lolával megnéztünk két filmet.Vagyis az egyik mese volt.A Riot választottuk,mert abba sok a zene.Táncoltunk is egy jót ülve.Az ülésről jut eszembe:Ennyit még soha nem ültem egy helyben.A seggem szerintem már lapos.A kapitány hangja hirtelen megszólalt a fölöttünk lévő kis hangszóróból.Azt mondta,valamilyen légörvénybe kerültünk,ezért be kellett kapcsolni az öveket.Ezután ismét kifele bámultam az ablakon.A jégmezőn kívül semmi sem volt alattunk.Ránéztem Lolára.Békésen szundított.Biztos elfáradt a nagy táncikálásba,vagy az üléstől...Felvettem az ülés melletti fejhallgatót és számomra ismertlen banda zenéit hallgattam.Nem volt rossz,de nem is volt az én stílusom.Pár perc múlva csukott szemmel élveztem a zenét és még mielőtt észrevettem volna,az ablaknak támasztott fejjel aludtam.
Sziasztok! Remélem tetszett a rész :) kérlek komizzatok,mert fontos tudnom,hogy milyen...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése