1.Fejezet:1.rész

Otthon,édes otthon 

Home,sweet home

A busz lassan kanyarodott be a hatalmas parkolóba.Szép nyugodtan bújtam bele vékony kabátomba.A jármű kisebb nyikorgással megállt,majd sziszegő hanggal keretezve kinyitotta ajtaját.Én fogtam a bőröndömet és mosolyogva sétáltam le a lépcsőjén.Az anyám és Ed már vártak rám,ahogy sejtettem.Odaszaladtam hozzájuk és mint egy kisgyerek,a nyakukba borultam.

-Annyira hiányoztatok-sóhajtottam.

-Nekünk is hiányoztál kincsem-mosolygott anya.

Elhúzódtam tőlük,majd Edhez fordultam.Tökéletes,világosbarna haja most kicsit zilált volt.De így is cuki.Mogyoróbarna szemeivel fürkészte az arcomat.Végül már nem bírtam tovább tétlen maradni,kétségbeesetten megcsókoltam.Ő ezt mosolyogva egy "mmm" hang kiadásával nyugtázta.Mikor ajkaink eltávolodtak,anya csak kuncogva elindult a bőröndömmel.Ed ezt meglátva utánament és elvette kezéből a csomagot.Nemsokára megérkeztünk az autóhoz.Anya egy gombnyomással kinyitotta az ajtókat és behelyeztük a bőröndöt a csomagtartóba.Miután mindenki elhelyezkedett az ülőhelyén,anya beindította a motort,végre elindultunk hazafelé.

-És milyen volt az út?-kérdezte Ed.

-Egész simán ment minden,kivéve azt,hogy egy nyugdíjas járaton éreztem magam-válaszoltam nevetve,mire ők is csatlakoztak hozzám-De tényleg.Ott nyavalyogtak egyfolytában."Jaaj!Olyan meleg van!;Miért nem működik a szervíz gomb??;Nincsen levegő!Azt akarják,hogy fulladjak meg?"-hadonásztam kezeimmel,miközben olyan hangon beszéltem,mint azok a vénemberek.

Ismét nevetésben törtünk ki.

-Örülök,hogy nem volt semmi gond-mondta anya.

Pár percre csönd ereszkedett közénk,amit persze én törtem meg.

-Remélem közel lesz a szobátok a mienkhez-fordultam Edhez,mire elkomorodott-Mi a baj?

-Tudod...-sóhajtott és megfogta kezem-Nem fogok elmenni veled a kollégiumba,mert nem...nem vettek fel.

Szemeim kikerekedtek és értetlenül bámultam rá.

-De hát azt...

-Tudom,azt mondtam neked,hogy biztos bejutok,de tegnap jött a levél,hogy túljelentkezés miatt nem vehetnek fel-mondta szomorúan.

-Semmi baj,majd megyünk együtt abba a gimibe,ahova mindkettőnket felvettek-mondtam gyorsan.

-Nem!Nem fogom hagyni,hogy miattam hagyj fel az álmaiddal!-mondta határozottan-És erről nem nyitok vitát.

A következő húsz percben némán ültünk a kocsiban.Annyira bánt,hogy Eddel már régóta elterveztük,hova megyünk továbbtanulni,és tessék!Ráadásul leginkább azért szerettünk volna odamenni,mert nagyon messze van és legalább együtt lehettünk volna.

Az autó bekanyarodott a feljáróra és kis dörmögéssel megállt.Mindannyian kiszálltunk és én a bőröndömet húzva sétáltam be a házba.Lerúgtam a cipőmet és kedvtelenül mentem fel a szobámba.Mikor beléptem az ajtaján,körbenéztem.Határozottan hiányozni fog ez a hely.Az ágyamhoz tipegtem és -szószerint-rázuhantam.Az ajtóm nyikorogni kezdett,de én méginkább a paplanba temettem fejemet.

-Lucy-hallottam Ed hangját,mire csak morogtam egyet.

Pár másodperc múlva besüppedt mellettem az ágy és egy kéz simított végig a hátamon.

-Mi az?-kérdeztem mostmár ránézve.

Édes mosolya elbűvölt és megmelengette a szívem.

-A ma még a miénk-mondta.

Ismét elszomorodtam.

-Ja...Eljöhetsz velünk vásárolni,aztán végig nézheted,ahogyan pakolok-puffogtam-izgalmas...

-Én szeretlek nézni-tűrt a fülem mögé egy kósza hajszálat,majd lehajolt és apró csókor lehelt ajkaimra.Annyira tudja,hogy vehet le a lábamról...Bár mindegy,mert amúgyis fekszem.

-Lucy,indulunk!-kiáltott anya.

-Megyünk már-válaszolt Ed és kezemnél fogva felhúzott,majd elindultunk le,a nappaliba.

Sziasztok! :) Remélem tetszett ez a rövid rész.Ne aggódjatok hosszabakat írok majd ennél és nem lesz ilyen sablonos,csak kíváncsi vagyok,eddig hogy tetszik.Ha tetszett és szerenétek,hogy folytassam,kérlek komizzatok!3 komi után 1-max 2 nappal jön a kövi rész,szóval rajtatok múlik,mikor rakom fel!Puszi xx